Bemutatkozik a MONARCHIA Bélyeges Tégla Gyűjtők Egyesülete

2836 BAJ, Petőfi u. 2/c

Az első égetett téglák az ókori Mezopotámiából, egy, a K.e. 5000-4500 között épült csatornából kerültek elő. Másfél- két ezer év múlva Babilonban és Szúzában, a mai Irán területén élők tökélyre fejlesztették a téglaépítészetet. Lélegzetelállítóan szép és lenyűgöző hatású mázas téglafalaik részleteit a Louvreban őrzik.

A későbbi nagy birodalmak, a görögök is és a rómaiak is, maradandót alkottak az égetett téglákból.

Hazánk területén először a rómaiak készítettek téglát. Az Árpád- házi királyok korában is és később is, úgy a 16. század közepéig a falazó téglákat nem volt szokás jellel, bélyeggel ellátni. Az akkor készült téglákon kézzel, hosszanti irányú bordákat hoztak létre. Ezek elnevezésére a „kannelurált, vagy kannelurázott (hosszában rovátkolt)” közkeletű idegen szót használjuk. A téglák nagy tömegű gyártása azonban csak a török- kor óta vált általánossá, vagy azért, hogy a védelmi rendszert (pl. Győr) erősítsék meg, vagy hogy a megszállók elvonulta után az újjáépítéshez legyen építőanyag. A téglák jellel való ellátása is jórészt ettől a korszaktól datálható. Az első időkben gyakoriak voltak a képábrázolások: körök, keresztek, nyílhegyek, csatok. Az uradalmi központok, kastélyok, lakóházak, gazdasági épületek építőanyag igénye óriási volt. Szinte minden akkori birtokos a saját jelzésével (rangjelek, címerek, monogramok, egyházi jelek, évszámok) égetett a saját uradalmában téglát. Később, a kiegyezés utáni ipari fellendülés következményeként a megépült modern és gépesített gyárak millió számra ontották a téglát, jórészt kiszorítva az eddigi mezei, ill. boksás téglakészítést. Ez időtől kezdődően, felismerve a bélyegekben rejlő reklám lehetőséget, a gyár, a gyártó, vagy éppenséggel a megrendelő nevével látták el a terméket.

A téglabélyegek alkalmazása hozzávetőleg a 2. világháborút követő években szűnt meg.

2007 telén két tucat lelkes téglagyűjtő az ország sok pontjáról egyesületet alapítva célul tűzte ki, hogy az ipartörténetünk ezen tárgyi emlékeiből a lehető legtöbbet felkutasson, helytörténeti kiállításokon bemutasson, a jelet értelmezze = „dekódolja” és végül katalógusba rendezze. A taglétszám mára 190 főre duzzadt, szlovák, cseh, szerb, ukrán és osztrák tagokkal is kibővülve.

A bélyegek jelentésének kiderítésekor számos lehetőséget kell megvizsgálni. Egyházi uradalmakban a település latin elnevezésével, vagy az aktuális egyházi vezető nevével jelölhették a téglákat (Primas Alexander Rudnay = Rudnay Sándor (1819-1831) esztergomi érsek, Archiepiscopatus Dominium Strigoniensis = Esztergomi Érsekségi Uradalom, Archiepiscopatus Agri = Egri Érsekség, Episcopatus Wesprimensis = Veszprémi Püspökség, C = Capucini, Mosonmagyaróvár). A latin rövidítések a világi birtokosok, városi téglaégetők tégláin is gyakoriak voltak: (Comes Iosephus Esterházy Totis Dominium = Gróf Esterházy József Tatai Uradalma, Civitas Posoniensis = Pozsony város, Civitas Neutra = Nyitra Város, Civitas Alba = Székesfehérvár, Comes Emericus Esterházy = Gróf Esterházy Imre). Német településeken természetesen a község német nevét is rejthetik a bélyegek: (Stuhlweissenburg = Székesfehérvár, Altenburg = Óvár, Wieselburg = Moson, Ödenburg = Sopron). Győrben Hans Prainer várkapitány regnálásától kezdődően 1606-tól majd 150 éven át szinte minden várkapitány készített – különleges és páratlan sorozatot alkotva – a monogramjával téglát. Az 1800 vége – 1900 eleje óta volt ’divatban’ a téglagyáros (Manninger, Hekler, Schenk és Róth, Durvay, stb.), vagy a gyárnak helyet adó település nevének a feltüntetése a terméken. Nagyon sok helységnevet viselő tégla került elő a mostanra már ’Isten háta mögöttinek’ nevezhető falucskából (Súr, Csatka, Úri, Apar, Hajós, Gic, Szák, Baka, Béb, Akasztó, Tinnye, Páty, Perbál, Máza stb.), emlékeztetve arra, hogy egykor ott virágzó iparág volt a téglakészítés. A történelmi Magyarországon Európában egyedülálló formagazdagságban készítettek az elmúlt cca. 400 évben bélyeges téglákat. Az évszázadok során nagyon sok, egyes becslések szerint 30- 35000 közé tehető a Magyar Királyság területén fellelhető téglabélyegek száma. A téglabélyegek ezer szállal kapcsolódnak Magyarország történelméhez. Ebben az értelemben állítjuk, hogy a téglabélyegek egyfajta hungarikumnak minősíthetők. 2013 őszén, az Egyesületen belül létrejött a saját Hungarikum Klubunk is. A klubnak a célja megegyezik az Egyesület alapszabályában is megfogalmazottakkal, de hangsúlyosan szerepel benne a bélyeges téglák Nemzeti Értéktárba (és talán a Hungarikumok közé is) történő felvételének elérése. Szeretnénk elérni, hogy a téglabélyegtant (hasonlóan az éremtanhoz, címertanhoz, zászlótanhoz) történelmi segédtudományként fogadják el.            

A fennállásunk óta szerte az országban 75, jórészt települési rendezvényhez kapcsolódó kiállítást rendeztünk.

(dr. Herczig Béla)
 

Címünk

Információk

Egyesületünk neve: Monarchia Bélyeges Tégla Gyûjtõk Egyesülete

Címe: 2836 Baj Petõfi u. 2c

Adószám: 18616837-1-11

Bankszámla szám: OTP Tata, 11740047-20133456