Elmondhatjuk, hogy ez a történet is úgy indult, hogy a gombhoz kellett a kabátot megkeresni. Szentes területén járva-kelve, több helyen is ráleltünk „WS” jelzésű téglákra, amit nem tudtunk kihez kapcsolni. Mivel mindig csak néhány darabos fellelés történt, így az is megfordult a fejünkben, hogy „bevándorolt” tégla. Viszont a környező településeken nem bukkantunk ilyen jelzésű téglákra, ezért csak mozgatta a fantáziánkat, hogy ki is lehet a gyártó. Előző cikkeinkhez történő levéltári kutatásaink során sem találtunk olyan mellékinformációt, amely közelebb vitt volna ennek a téglajelnek a megoldásához. Aztán, ahogy lenni szokott, a véletlennek köszönhetően ránk mosolygott a szerencse. Régi városi újságokat olvasva rábukkantunk egy hirdetésre. Egy fakereskedő, aki mellesleg malomtulajdonos is, téglát árul. És a hirdető neve! Egyből a téglajelre gondoltunk, és ebben az irányban kezdtünk keresgélni. Tudtuk, hogy a malom épülete egykoron a Vásárhelyi úton volt, ez segített a térképes kutatásnál. Az 1882-es városi kataszteri térképen látható a tulajdonos Weill Salamon neve és egy agyaggödör jelzés (a szomszédos tulajdonos neve is érdekes lesz majd a jövőben). A III. katonai felmérés térképén is látható a Z.O. (téglaégető) jelzés a gőzmalom jelzés mellett.Több újságcikket találtunk arról, hogy néhány alkalommal csődeljárás folyt ellene. Szintén egy újságbejegyzésből tudjuk, hogy 1892-ben „ezen czégnek megszünése bejegyeztetett”. Ehhez képest az 1897-ben Bécsben kiadott iparosjegyzékben Szentes címszó alatt felsorolt hat téglagyáros egyike Weill Salamon. Weill Salamonról szinte semmit sem sikerült kideríteni. Az 1894-ben bekövetkezett halálhírét is újsághírből tudjuk meg. Rövid idejű téglagyártásának eredménye látható a képeken. Telephelyének egy részén a későbbiekben alakul meg Szőke Mátyás téglagyára, de ez egy következő történet.