A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. igazgatója, Weisenbach Endre, 1892. március 18-án alaptőke leszállítást hajt végre, miután 1892. február 27-én, 50 évre megalapította az Egyesült Tégla- és Cementgyár Részvény­társaságot. Ennek „Tárgya: Weisenbach Endre lábatlani cementgyára, »Holtzspach A. Fiai« cégnek Bp. jobb parti [tehát budai] téglagyárának és kőbányáinak megszerzése és ezek üzemének folytatása." A gyárak összeolvadása rendszerint a cég további közös vezetésével járt, így pl. egy évtizeddel később (1903. április 23-i be-jegyzés szerint) „Holtzspach Emil társasági hivatalnok" volt. Az Egyesült Tégla- és Cementgyár Részvénytársaság 1903 már­ciusában magába olvasztotta a Magyar Gőztégla, Cement és Gipst-gyárak Rt. Gyömrői út 105. szám alatti telepét és vele a cég más gyárait. A cég az évek során, az általános gazdasági helyzet alakulása szerint, többször hajtott végre tőkeemeléseket és csökkentéseket. 1913-ban „8 téglagyára van Kőbányának, melyek mind a legmoder­nebb felszereléssel vannak ellátva s így a legnagyobb kívánalmakat is kielégíthetik." Ezek sorában negyedikként említik az Egyesült Tégla- és Cementgyár Részvénytársaság Gyömrői úti téglagyárát. Bánya­területe egyre bővül, az Újhegyi út másik oldalán a Gergely utcától a Mélytó utcáig illetve a Tavas utcán túl terjedő területek is kibányászott területekké váltak, ahol a gödrök mélysége elérte a 8-10 illetve a 25 mé­tert. A korábbi két nagy kemenceépület kéményein kívül még három kémény látható, ezek e feldolgozó üzemek kéményei lehettek. Az 1926. május 31-i közgyűlés során, a pengő bevezetésével újra fogalmazták az értékeket, részvényeket. Végül a „cégnek a Salgótar­jáni Kőszénbánya Részvény Társulattal történt egyesülése folytán megszűnése bejegyeztetett: 1933. március 26. A gyár kis- és nagyméretű falazótéglákat gyártott, melyeknek jele a különböző méretű téglányalakú mélyítésben E. T. C. betűk voltak.