Kiváló építészünk, Lechner Ödön így ír édesapjáról és annak Maglódi úti téglagyáráról önéletrajzi vázlatában: „Az apám előkelő városi hivatalnok volt; ez volt tudniillik akkor az egyedüli foglalkozás egy valamirevaló polgár számára. [...] Később az atyám örökösödés útján [1845-ben] egy téglagyár birtokába jutott, úgy hogy azután majdnem kizárólag annak igazgatásával foglalkozott. [...]„A gyárban nem csupán közönséges téglákat gyártottak, hanem finomabb kerá­miákat is, többek közt a bécsi Ferstel építész által tervezett budapesti zsinagóga összes terrakotta és mázas majolika munkáit is. Akkor és at­tól fogva vezetésem alatt számos kísérletet végeztünk a kerámia terén s úgy látszik, hogy ezen ifjúkori foglalkozások egész későbbi munkás­ságomra elhatározó befolyást gyakoroltak, mert a kerámia iránti sze­retetem mind mai napig élénken él bennem." Ifj. Lechner Nepomuk János (1812-1884), Szabad királyi Pest Városa helyi- majd főadószedője, ügyvéd. A Bach-korszakban megvá­lik városi állásától és tevékenységét teljesen a téglagyár vezetésének szenteli, melyet édesapja halála után örökölt. Cége Lechner Nep. János telepe néven működött, és „a X. ker. Maglódi úton 7737. hr. számú területen volt" (Maglódi út 12-14.) Az Akna utca helyének véglegesítésével megnőtt a tömb területe, de a legelső téglavető körül­határolt területe sokáig nem növekedett. A mezőkapitányi jelentés szerint termelése 1866-ban 3.104 352 darab volt. Pest város Építő Bizottmányának anyagában több, a téglagyárral kapcsolatos irat is található, melyek új üzemépületekkel, berendezésekkel kapcsolato­sak. Lehet, hogy a gyárban készültek egyik fiának, Lechner Gyulá­nak munkái is. Mint Szinnyei József lexikonában szerepel, az ügyvéd­ből később képzőművész pályára lépő Gyula, aki „1874-ben művészi hajlamainak engedve a festészet és szobrászatra adta magát és a terra-cottagyártást honosította meg hazánkban. Ilynemű munkáival a m. kir. operaház, uj-városház, városligeti jégcsarnok, kecskeméti ház, budaörsi templom és más épületeknél hozzájárult." (Az épületek egy részének testvére Ödön volt a tervezője.) „Lechner Nep. János 1884. évi april 22-én elhunyt." Halála után gyermekei vették át a gyárat. A Lechner-gyár mindennemű gépi és kézi téglát, tetőcserepet készített. Nevezetes volt a gyár a mázas, dísz és különböző téglaidomok rendelés szerinti gyártásáról. 1895-ben a telep közepén állt egy körkemence, mely még 1870-ben, „Lechner Nep. János" korában épült. Az LNJ betűjel téglány, vagy kör alakú mé­lyítésben is előfordul..