A Kőbányai Gőztéglagyár Társulat Pesten (KGTP) 1869-ben alakult (Alsó-) Vaspálya úti telephellyel, mely az első telepe volt. „Cégbejegy­zés 1869. évi május 24.dik napján. [...] Kőbányai Gőztéglagyár Társu­lat Pesten [...] székhelye Pest [...] tarfema 50 évre határoztatott." „Nagy lendültet vett a vállalat fejlődése 1879 óta, amikor megvette a »Sugár-úti építő vállalat«-tól annak Maglódi úton fekvő u. n. »Mu-nicipalis« téglagyár telepét, amely telepen évek folyamán egy nagy­szabású, minden tekintetben elsőrangú téglagyárat létesített." Az 1879. évi közgyűlés jegyzőkönyve szerint a Sugárúti Építő Vállalattal „az úgynevezett Municipális téglagyár adás-vevése tárgyában [...] kötött adásve-vési szerződés a 7819. sz. betétben, 7729. hrsz. alatt fel­vett téglagyári épületek 30 000 Ft vételárban, továbbá a nevezett téglagyár felszerelése 2600 ft. értékben tudomásul vétetett.' A KGTP további területet csatolt a meglévő gyárhoz. Ez a Maglódi út 22. szám alatti, csak 100 m széles, de mintegy 800 m hosszú telek volt, mely egészen a Gránátos utcáig terjedt. A telep mellett ekkor alakult ki a Venyige utca és annak másik oldalán a „fővárosi homokszőlők" telepe. Ezt a szőlő-szaporító telepet a filoxera járvány pusztítását pótlandó, a Főváros hozta létre az 1890-es években, de 1905-től állami tulajdon lett. A telepen három részre osztott tó for­májában ekkor még megvolt a régi gödör, mögötte is színek álltak. A gyár új épületeivel és gödreivel körülvette a régieket és ter­jeszkedett a Gránátos utca felé. Ezután alakult ki az a nagyszabású gyártelep, melynek épületei Is bányagödrei lassan az egész ren­delkezésre álló területet elfoglalják és amelyről Dausz Gyula 1913-ban azt írta: „Az anyag feldolgozás több géptelepen történik, melyeknek hajtására közel 1000 lóerő alkalmaztatik." Égetés 8 körkemencével és 2 lángkemencével történik „mégis 1200-nál több munkásnak nyújt foglalkozást, kiknek a gyár által létesített és fenntar­tott jóléti berendezések állanak rendelkezésükre." 1883-1884. évi közgyűlési jkv. szerint „az üzleti év normálisnak tekinthető", eladtak 23 272 000 téglát. 1890. év kiemelkedően jó volt, ugyanis az osztalék a korábbi években részvényenként 20 Ft. szokott lenni, ezt most 30-ra emelik. „Mindkét gyártelepünk Kőbányán és Rákoson az egész üzletév folyamán teljes üzemben volt." A két telepen gyártottak 32 millió darab téglát. „A különféle sajtolt és alaktégla gyá­raink különlegességét képezi, mely már tágabb körök figyelmét is magára vonta." Az 1893. évi közgyűlés jegyzőkönyve szerint a Társulat ellen, több éven át folytatott adócsalás gyanújával, vizsgálatot folytat a Város. A közgyűlés ez ellen indítvány formájában tiltakozik, illet-ve az esetleges károkat és büntetéseket az igazgatóság és felügyelőbizottság tagjainak személyes vagyonára hárítja. Az idők folyamán a gazdasági fellendülések és válságok az egész építőanyag-ipart is érintették, bár 1896-ban Maglódi úti telepén 400 munkást foglalkoztatott és gépeit 140 lóerejű gőzgép hajtotta. Az 1896-os millenniumi beruházási hullám után is volt egy visszaesés az építkezésekben. „A '90-es évek vége felé beállott építkezési pangás kellemetlen helyzetbe sodorta a téglagyárakat, mert termelésüknek át­lag csak egynegyedét voltak képesek éveken keresztül eladni. Tíz évig tartott ez a tespedés." Ezt a Kőbányai Gőztéglagyár rákosi (Maglódi úti) üzemegysége sem kerülhette el. Ezt bizonyítja egy „bizo­nyítvány" is, mely így szól: „Kőbányai Gőztéglagyár Társulat Pesten. Steinbrucher Dampfziegelei Gesellschaft in Pest. Budapest, 1901 márczius hó 9-én. VII. Erzsébet-körút 35. Bizonyítvány. Mely szerint bizonyítjuk, hogy Schmiedberger Ede úr 1883 (ezer-nyolczszáznyolczvanhárom;) február hó 1-től mai napig, mint első téglamester rákosi gyártelepünkön volt alkalmazva; ezen egész idő alatt tökéletes szakértelme, megbízhatósága, lankadatlan szorgalma, pontos és lelkiismeretes munkássága által teljes megelégedésünket kiérdemelte úgy, hogy most midőn az üzem redukálása által és megszűnt hatásköre folytán állását elhagyja, bárkinek legmelegebben ajánlhatjuk. K. m. f. [bélyegző] Bálint" Válságos évek után megindult a fellendülés. A gyár termelése 1913-ban évi 55 millió darab volt. Termékek: szárazon sajtolt dísztéglák, szárazon sajtolt pillér, iszapolt pillér, fali és kazántéglák, tarka és fehér dísztéglák, orr, kút, kémény, különböző födém és szigetelő téglák.2 A Rákos vasútállomásról ipari vágány épül a Tárna és Gránátos utakon át egészen a Maglódi útig. A telek hátsó területén, a 38 méter mély gödrökből két szállítópályán megy az agyag a két feldolgozóba. Végül a gödrök elérik a Gránátos utca vonalát, melyhez a túloldalon a KTTP gödrei is közelítenek. Ekkorra már a szomszédos szőlőtelep egységes területe is kisebb parcellákra bomlott. 1922-ben az alaptőkét 8 000 000 Kr-ra emelték. 1923. évi köz­gyűlésen „még mindig nem számolhatunk be a magyar gyáriparra ne­hezedő viszonyok lényeges enyhüléséről. A munkások folytonos bér­mozgalmai, és napirenden levő sztrájkjai, valamint az anyagbeszerzés nehézségei hátrányosan befolyásolták a tégla és cserépgyártás zavarta­lan menetét. [...] Mégis sikerült [...] termelésünket /3-ával fokozni. [...] Gyárainkban lényeges beruházásokat eszközöltünk. Építettünk szénraktárakat és vízhűtőtornyot, ezeken kívül pedig óbudai tele­pünkön a MÁV óbudai állomásából kiágazó iparvágányt." Az osztalék kifizetésére az Angol Magyar Bank Rt.-t. javasolták. Az alaptőkét dup­lájára, 16 000 000 Kr-ra emelték. Ezek a tőkeemelések azonban bi­zonyára nem a termeléssel, hanem inkább az inflálódó Koronával lehettek összefüggésben. 1924-ben még mindig késik „az általános vi­szonyok jobbrafordulása", de a bányákból legalább kaptak elég szenet, és a termelést sikerült 30%-al fokozni. „Gyártmányaink régi jó hír­neve által falitégláinkat, különleges tégláinkat, és tetőcserepeinket nemcsak hazánkban, hanem annak mostani és régi határán túl is elő­szeretettel használják fel. [...] Gyáraink rekonstrukciós munkáit foly­tattuk, a rákosi gyárunk egyik részét átalakítottuk villamos erőszolgál­tatásra, ugyancsak a rákosi gyárban építettünk munkáslakóházakat" Az 1923. október 23-i tőkeemelést sikeresen végrehajtották. 1925. évi közgyűlés szerint „az üzletév első hónapjaiban sikerült tégla és cserép­gyártmányainkból nagyobb mennyiséget külföldre szállítani, a lefolyt év második felében a vasúti tarifa lényeges felemelésével ezen export lehetőségek [...] megszűntek. [...] Jelentjük továbbá, hogy a kény­szerűségnek engedve, óbudai gyárunkban munkáslakóházakat építet­tünk, hogy munkásaink elhelyezését és ezzel a munka folytonosságát biztosítsuk." Ekkorra már hirtelen romlott a pénz értéke, ezért lehe­tett a jóváhagyott mérleg egyik tétele a három éve felemelt tőkéhez viszonyítva, magas a „a munkások özvegyei és árvái segélyalapjára fordított 7 000 000-korona". 1926. október 25-i rendkívüli köz­gyűlésen elhangzik, hogy „az ipari üzemek koncentrációjának szük­ségessége egyik iparban sem vált annyira érezhetővé, mint az építői­parban. [...] Jelenleg némileg enyhülő építőipari pangás [...] nem tette lehetővé az üzemei berendezések modernizálását és általában gazdasá­gos, rationális termelési módszerek meghonosítását." Ezért á*rend-kívüli közgyűlés keretében „társaságunk elhatározta a Kőszénbánya' s Téglagyár Társulat Pesten (Drasche) budapesti bejegyzett céggel való egyesülését olyként, hogy társaságunk a nevezett vállalatba minden cse­lekvő és szenvedő vagyonával együtt beolvad." A közgyűlés a cég nevét Drasche-Kőbányai Tégla- Porcellán- és Agyagipari Részvénytársulat-ra változtatta. Ez után „A kőbányai gőztéglagyár Pesten Részvénytársaság a Kőszénbánya 's Téglagyár Társulat Pesten cégbe való beolvadás folytán töröltetett" a cégbíróság nyilvántartásából. A beolvadás úgy valósult meg, hogy a KTTP, illetve tulajdonosa az Angol-Magyar Bank megvásárolta a Kőbányai Gőztéglagyár összes gyáregységét.2 A Kőbányai Gőztéglagyár Társulat Pesten Malódi úti területe ettől fogva a KTTP Jászberényi úti gyárának fióktelepe lett. Az ismert és a térképeken is általában használt név azonban a Drasche maradt. Megkezdődött a Jászberényi úti és Maglódi úti terület egységes fel­használása. A gyár egykori bányaterületének kimerülése következtében először az egykori Municipális területén szűnik meg a téglagyártás, már csak egy előkészítőbe viszik a kitermelt agyagot. Később ez a gyári rész­leg is megszűnik, már a Venyige utca másik oldaláról szállítják a nagyteljesítményű kotrógépekkel kitermelt agyagot a Jászberényi úti rész­legek felé. 1912-1920 között, és a KTTP-vel való egyesülés után is gyártottak STERO elnevezéssel egy szárazon sajtolt, nagyszilárdságú téglát. A gyár érdekes téglajele volt a KG - TGy betűkkel kiegészített, moz­donyt ábrázoló finom domborműves rajz. Érdekes utójáték, hogy alig néhány hónappal a Kőbá­nyai Gőztéglagyár megszű­nése után, egy négytagú tőkéscsoport már 1927 januárjában ugyanezzel a névvel - Kőbányai Gőztéglagyár Pesten Részvénytársaság - új részvénytársaságot alapított. A névazonosság és a megszűnt, régi céggel való összetéveszthetőség mi­att azonban a Cégbíróság az új cég bejegyzését megtagadta. --------------------------- A Kőbányai Gőztéglagyár Társulat Pesten Rt. első telepe 1869-ben alakult meg a Vaspálya utca 12. szám alatt. „Cégbejegyzés [...] 1869. évi május 24.dik napján. [...] Kőbányai Gőztéglagyár Társulat Pesten [...] székhelye Pest [...] tartama 50. évre határoztatott." A telep helyét és egy bányaterületet az év júniusában vásárolták meg. A telep ekkor a Vaspálya és Cserkesz utcák között, a kis téglavetőnél kezdődő, az egykori disznóállásokon túli üres terület felét foglalta el a Kelemen utca helyéig. A telepen középtájon három épület és néhány téglásszín épült. 1870 júniusában vették meg a terület további részét, egészen a Kőér utcáig. A Vaspálya ut­cai területen, rövid ideig, kisebb agyagfejtés csak a Kőér utca melletti terület fölső sarkán volt. Csakhamar az egész területet beépítették színekkel és más épületekkel. A telepen egy nagy körke­mence, és két kisebb épült egy közös kéménnyel. Később a telep szélén kiépült a Vaspálya utcával párhuzamosan végigfutó ipari vagány. A Társulat 1879-ben megvette a Pesti építő Társaságtól a Sugár Úti Építő Vállalat Maglódi úton lévő téglagyárát, mely korábban a Mu-nicipális téglavetőből fejlődött ki. Dausz Gyula 1913-ban - város­néző sétája során - írja a gyárról: „1869-ben alakult meg szerény keretek között, s működését a még ma is fennálló Alsó-vaspálya-utcai téglagyár telepen kezdte meg. A telepen a gyártás nagyrészt kézi üzemű volt, bár rögtön az üzem megkezdésekor egy 60-70 lóerejfí gőzgéptelep felállításával áttértek a téglának géppel való előállítására, sőt finomabb sajtolt téglaárúk előállítására is. A telep évi termelési ké­pessége akkor mintegy 10 millió darab, falitégla volt." 18 96. évi adat szerint a telepen „dolgozik 200 munkás, a gépeket pedig 1.25 lóerejű gőzgép hajtja." A gyár agyagbányája a Gyömrői út elején, az Óhegy tövén létesült. Az agyagot már 1861 előtt is fejtették a Kőér utca túlsó oldalán, a Gyömrői út 7-21. számú telkek belső, Óhegy felőli területeiről. Az ekkor szinte üres területen nagyobb telektömbök voltak kijelölve. Ezek között a Kőér utca felől a negyedik, kettős mére­tű területen volt egy nagyobb bánya. Ezt, a Róka völgyi kavicsbányát vásárolták meg 1869 nyarán. 1872 nyarán sor került a köze­lebbi, harmadik telektömb, majd később a második megvételére is. Később már a Kőér utca másik oldalán, az első tömbben is kis telkek sorakoztak de közöttük egy üres telek méretű, rövid utca veze­tett a gyár irányába. Ezen keresztül szállították az agyagot, amíg a négy nagyméretű gödröt el nem árasztotta a talajvíz. Az 1895-ös térképen már mindegyikben „Vízállás" volt. E terület fölött, a Cserkesz utcának ez a szakasza még nem volt szabályosan kialakítva, de a másik oldalán ekkor már nem kis szőlők, hanem nagyobb, üres telkek álltak. Ezek egy része, a Kerecseny utca és Szlávy utca mellett 1908-ra beépült, de már korábban, amikor a gyár területe kezdett üresedni, a Gyömrői úti gödrök térségével összenyitott, Gútor tér körüli területen is gödör- és kéményjel tűnt fel. „A X. Vaspálya u. kiszélesítésének terve" 1914-ben készült, eszerint a Román utcát már megnyitották, de a Bolgár, Ihász és Kelemen utcákat még csak keresztben bejelölték. A telek ugyan még gyári épületekkel volt beépítve, de a Kőér utcai felső sarkon, a Kerecseny utcával szemközt, már hiányoztak a téglaszínek. A gyár amit lehet még kitermelt és feldolgozott a régi helye környékén. A Vaspálya út és Cserkesz utca közötti területeken 1930-ban már a meglévő utcák elnevezéséről dönt a Főváros. A Gyömrői út és a Cserkesz utca fölötti kettős telek ekkor még rendezetlen. A Gútor tér körül kialakított utcákat csak 1939-ben nevezik el. A gyár téglajele a mozdony rajzával díszített KG - TGy jel volt.