„Magyar Kerámiai Gyár Rt. Alapíttatott 1891-ben. Eredetileg csak a Maglódi-úton volt telepe, de 1895-ben a Gyömrői-úton lévő s még 1809-ben (?) létesült Hungária Gőztéglagyárral egyesült." Kezdet­ben a Gyömrői út 63. szám alatt, a Gergely utcáig terjedő telken, egy körkemencével és néhány épülettel működhetett a téglagyár, amellyel a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, az Angol-Osztrák Bank és a Wiener Bankverein 1891-ben a Magyar Kerámiai Gyárat alapította. Ez később tűzálló és különféle téglaárúkat, samottot, keramitot és színes burkolólapokat gyártott.

A térképek általában a többi gyárnál sem adnak pontos tájékoz­tatást a gyárak belső fejlődéséről, mikor, milyen új termék gyártására építenek új üzemegységet vagy új technológiát vezetnek be. Rost Ottó Maglódi úti gyárát, mely több mint tíz évig működött, alig jelzik térképek. Az 1891. szeptember 1-én kelt „Alapítási tervezet és aláírási ív" szerint a Maglódi úti gyárral „mint nem készpénzbeli betéttel járulnak" egy alapítandó „részvénytársasághoz" az alapítók „Rost Ottó, Hirsch Sebestyén és Fia czég, és Popper István mérnök. [...] Alulírottak egy részvénytársaság alapítását tervezzük, melynek tárgya tűzálló téglák, agyagcsövek, és minden e szakba vágó építési anyagok gyártása és eladása; ilyen gyárak felállítása és üzemben tartása és saját gyártmányainak beépítés útján való értékesítése." Érdekes, hogy a felsorolásban a tégla nem szerepel. „Az alapítók a Bu­dapest főváros pesti részeinek [...] 7751-7754 hrsz. alatt bevezetett ingatlanaikat, és az ezekre épített és a technika legújabb vívmányai szerint berendezett gyártelepet összes ingó és ingatlan beruházásaival együtt az alakítandó részvénytársaságra ruházzák." Ezeken a telkeken állt Rost Ottó Maglódi úti gyára. Rost gyárának értéke 150 000 Ft. volt, a társulat alaptőkéje 200 000 ft, amiből a belépő új tagok egyenként 50 000 ft értékű részvényhez jutottak. „Rost Ottó úr [...] az átadandó ipartelep részére 1891. évi ápril hó 22-én [...] biztosított ál­lami kedvezményekhez való jogosultságát is [...] átruházza".

Az új részvénytársaság telepe, melyhez Rost és társai csatlakoztak -legalább a nem említett 50.000 ft. tőke értékében - a Gergely utcától délre, a Gyömrői út 63. számhoz kapcsolódó telek és épületek lehet­tek. Alapítók ugyanis már a tervezetben felajánlják „hogy amennyiben [a részvénytársaság] még egy körkemence építését elhatározná, [...]

38 000 forintnyi munkabérért felépítik és teljesen felszerelve átadják." Vagyis, mint azt az 1895-ös helyrajzi térképen látjuk, már egy állt a Gyömrői úti telepen.  Az 1893. évi közgyűlésen jelzik a 3. kör­kemence felépítését és új munkásházak építését. Ekkor irodájuk a VII., Erzsébet krt. 24. alatt volt. Itt tartották a rendes, évi közgyűléseket is. 1894-re befejezték a jelzett, 3. kemence építését. A Magyar Ipar és Kereskedelmi Bank a 100 000 forintos tőkeemelés részvényeit befogadta.

Az 1895. évi közgyűlésen az igazgatóság javasolta a téglagyártás bevezetését. Erre kedvező mód egy meglevő üzem átvétele a folyó ter­melés zavarása nélkül. Ezért „Készségesen léptünk érintkezésbe az egyesülésre ajánlkozó Hungária részvénytársasággal, mely gyártelepünk közvetlen szomszédságában a technika legújabb vívmányai szerint berendezett ipartelepen virágzó üzletet folytat [...] a társaság [...] nagy kiterjedésű, értékes és e mellett saját speciális szükségleteink czéljaira szolgáló kiváló jó minőségű anyagot szolgáltató ingatlan birtok felett rendelkezik." Az egyesülés úgy történik, hogy „A Hungária gőz­téglagyár részvénytársaság a Magyar kerámiai gyár részvénytársaságba beolvad [...] Összes ingó és ingatlan vagyonát és összes üzletét átadja." A Hungária gyár eddig téglát gyártott.

A hirtelen megszületett gyártelep élete nem volt műszaki és emberi gondoktól mentes. Ennek tanújele a Noszlopy út - Gergely utca sarkán felállított öntvényalakos feszület, „az üzemi területből (Magnezitipari Művek Sporttelepe mellett) kihasított helyen. A Kerámia Téglagyár agyagbányájában a múlt század nyolcvanas-kilencvenes éveiben víz­betörés történt, mely emberáldozatokat is követelt. Ekkor a gyár munkássága és vezetősége fogadalomból állította ezt a keresztet. Azóta is mindig sajátjuknak tekintik és gondját viselték. Legutóbb a gyár lab­darúgó szakosztálya 1945-ben újította fel. Ekkor került a mai öntvény a régi vaslemez corpus helyére." Az 1896. évi közgyűlésen jelentik, hogy megvalósult „Társulatunknak a Hungária gőztéglagyárral törtéBX egyesülése, melyet minden irányban fennakadás nélkül befejeztünk" 1895-ben. Valamint „Mindkét nemű gyártmányaink forgalma a múlt év folyamán örvendetes emelkedésnek indult." A Magyar Kerámiai Gyár a Gergely utcán át, az Óhegy keleti feléről kapta az agyagot. Az agyagbánya eleinte a Gergely utcai teleknél volt, majd átlépve a Petrőczy utca vonalát, végül a Noszlopy utca - Sorház utca - Harmat utca - Sibrik Miklós utca közötti hatalmas, 64 hektár nagyságú területet foglalta el.

A millennium utáni általános építőipari pangás kezdte éreztetni ha­tását. Pangás volt a tégla és keramit üzletágban, a beépítéseket jelentő közmunkákat is visszafogták. Ennek ellenére az 1899. év nyereséges volt. Az előző évben volt tőkeemelést „a célba vett új kerámiai gyár­telep felépítésére és berendezésére fordítottuk [...] az egyik körke­mence kivételével - melyet a nyár folyamán fogunk felépíteni [...] a gyárüzem már a legközelebbi időben meg is fog indíttatni." 1900-ban jelentik, hogy „az 1897-ben felemelt?részvénytőkénket kerámiai gyártelepünk átalakítására és nagyobbítására fordítottuk." 1901-ben leállították a régi, Rost Ottó által alapított Maglódi úti gyárat. Az 1902. évi közgyűlés alkalmával a kedvezőtlen nyereségeredmény az általános pangáson kívül „nagyrészt még abban a körülményben találja magyarázatát, hogy a régi kerámiai gyár egész gépberendezésé­nek a téglagyár telkeire való költséges áthelyezése s a régi gyár üzemé­nek végleges beszüntetésével járó kiadások nagyrészt a lefolyt évre es­tek, míg az üzemek egyesítéséből folyó lényeges előnyöket még csak ezután fogjuk élvezhetni. Az üzemek egyesítése folytán két, összesen 26 000 négyzetöl terjedelmű telekcsoportunk szabadult fel [...] a tel­keknek s a rajtuk lévő épületeknek értékesítése révén keletkező hasz­not a keramitgyártás fokozatos fejlesztése és különösen [...] különféle díszlapok gyártása"-ra fogják fordítani.

1903-ra a keramitburkolási megbízások ismét akadoztak, talán jövőre jobb lesz, ezért a kivitelt próbálták fejleszteni. „A lapgyártás szépen haladt [...] A téglagyártás nem hozott hasznot." 1904-ben em­lítették a „régi gyár" eladását. A téglatermelésnek csak 20%-át tudták eladni, viszont a keramit üzemág az újra beinduló útburkolások miatt jobban ment. 1905. évi közgyűlés alkalmával jegyzőkönyvben em­lékeztek meg az előző évben elhunyt Rost Ottóról.

1908-ra elmúlt a recesszió, minden rendben halad, de a fokozódó igény kielégítésére előre kell gondolni a kapacitás bővítésére. Uj drótkötélpálya létesítése, a kézi helyett a gépi gyártás fokozása és új munkáslakások építése vált szükségessé. Az 1909. évi közgyűlés: „A Maglódi úti ingatlanunkat, 21679 négyszögölet, munkásházak építése céljából a kincstárnak eladtuk, viszont gyárunk kibővítése céljából 3225 négyszögöl telket vásároltunk."

Az 1910. évben nem győztek elég keramitot és téglát gyártani, ezért új körkemencét építettek. „Munkáslakásainkat új építkezések ál­tal jelentékenyen megszaporítottuk." Ez időben - 1896-1910 között –

a vállalat részvénytöbbsége Neuschloss Marcell és Emil tulajdonában volt. (Neuschloss Marcell, Emil és Ödön a kor legnagyobb magyar építési vállalkozói voltak.)252

Lehet, hogy az 1895-ös és 1908-as térképnek csak a gyáron belüli rajzát nem egészítették ki, ugyanis egy 1910-es térkép szerint a Gyömrői úti telket a Noszlopy utcától - a saroktelek kivételével -végig betöltötte a gyár. A Noszlopy utca - Gergely utca mellett a kis gyártelep megvan. Később megszűnt a fölső bányaterületen átmenő egyik dűlőút, és mellette néhány kis telek, ház és több ütemben megszerezték a területet egészen a Sibrik Miklós útig, és fölfelé a Har­mat utca vonaláig.

A térképek lassan követik a terep változásait. A gyártelep fölött, a Sörgyár utcáig, az Óhegyi téglagyártól a Sibrik Miklós útig, utcák nélküli, üres terület volt. Középen, a Noszlopy és Harmat utcák találkozásánál gödörjelzés látható.

Később a Gyömrői úti telek hosszú szárítókkal lett tele. A Gergely utcai kis gyártelep részben megszűnt, viszont a Sibrik Miklós út mel­lett kiépült az új keramitgyár. A kettős telepen már 4 + .4 darab kémény-jel van. A Noszlopy - Haraszt útnál korábban keletkezett gödör lényegesen megnőtt, a terület a Maglódi útig üres tér. A gödrök mélysége már 18 méter. A ceglédi vasúttól a Gyömrői és Gergely utcán keresztül kiépült az iparvágány. A bányából az agyag kiépített szállítópályán jutott a fölső és alsó telepre.

1911-1912. és 1913. évi közgyűlés szerint a keramit és a samott jól ment, de a téglaeladás visszaesett. Bizonyos, parcellázott telkeket elad­tak, árából a gyárhoz kapcsolódó helyen, a bánya bővítésére 3012 négy­szögöl telket, majd további 1150 négyszögöl telket vettek. 1913-ban „A Gyömrői úton számos gyárat találunk. Ilyenek: az Egyesült Tégla- és Cementgyár Részvénytársaság, [...] Magyar Kerámiagyár r.t. stb. Ez utóbbi a „teljes üzem mellett 1000 munkást foglalkoztat. Évi ter­melőképessége 23 millió tégla és 10 millió keramit. Az utóbbi években a színes lapok gyártását is felvette üzemi körébe [...] továbbá a chamotteárúk gyártására is nagy súlyt helyez". Az 1915. évi beszá­molóban már megjelent az I.világháború. A háború, a sok bevonult tisztviselő és munkás miatt redukálták a termelést. A hadbavonult tisztviselők teljes fizetését folyósították, a hadbavonult munkások családjáról továbbra is kellő módon gondoskodtak. 1916. évben a helyzet az előző évivel azonos volt. 1917-re a helyzet még nem javult.

A keramitüzem csökkentetten termelt, a téglaüzem leállt, csak a szük­séges hadianyagokat gyártották. A gyárat már a háború előtt bővíteni akarták, de csak most került sor a tőkeemelésre. A pénzügyeket (pl. a szelvények kifizetését) az Angol-Osztrák Bank budapesti fióktelepe és a Wiener Bankverein Magyarországi Fióktelepe intézte. Továbbra is folyósították a hadbavonult tisztviselők teljes fizetését, a hadbavonult munkások családjáról is kellő módon gondoskodtak, a drágaságra való tekintettel megfelelő pótlékokkal segítették őket. Az 1918. év még ugyanolyan háborús volt. „A háborús viszonyok folytán a magánépít­kezés szünetelt, keramit és téglaszükséglet csak a hadi építkezésben mutatkozott."

1919. december 16-i, elhalasztott közgyűlés jegyzőkönyve szerint: „A proletárdiktatúra akadályozott bennünket abban, hogy rendes évi közgyűlésünket az alapszabályban előírt időben (általában június hó) megtartsuk. [...] A tanácsköztársaság rémuralma éppen úgy, mint az utána bekövetkezett ellenséges megszállás vállalatunknak sajnos súlyos károkat okozott [...] A szénellátás körüli nehézségek miatt gyárunk tel­jesen üzemen kívül van."

Az 1925. évi közgyűlésen bejelentik, hogy a termelés és értékesítés minden ágazatában - a tűzállóanyag ágazat kivételével — pangás van. Ezért elhatározták az „ARGIL tűzállóanyag bánya és ipar Rt."-vei való egyesülést, illetve annak a cégbe való beolvasztását.

1927-ben volt valamelyes fellendülés, de az már 1928-ban lany­hult. 1933-ban a Magyar Kerámiai Részvénytársaság „az Egyesült Tégla- és Cementárúgyár Rt.-vel (újhegyi, Guttmann-féle) együtt a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. vállalata lett". Bár „rendszeresen 1000 munkást és tisztviselőt foglalkoztatott", a közgyűlésen általános pangásról tettek bejelentést. 1933-ban tartották először a közgyűlést a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. termében (V., Sas u. 25.). A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt.-vel való egyesülés nem jelentett visszaesést, sőt bi­zonyára érvényesültek a tőkekoncentráció előnyei. A II. világháború után az új pénz bevezetésével a „Forint megnyitó értékelés" 1947. július 10-én volt.

A gyár téglajelei MK, ligatúrában is, illetve a Kerámia Téglagyár KT jelű téglái illetve ennek változatai, amelyek homlokzati burkolótéglákon is előfordulnak.

A gyár működésére, termelésére vonatkozóan érdekes megfigyelé­seket tehetünk az 1938-ban kiadott, de még 194l-re is érvényesített árjegyzékből. A cég neve továbbra is Magyar Kerámiái Rész­vénytársaság maradt, de az „eladási iroda: V. Sas utca 25." alá került. Az árjegyzéket és a termékcsoportokat a „Drasche" gyár termékeivel összevetve, azt tapasztaljuk, hogy a két nagy gyár „párhuzamosan" termelt. Az árjegyzék az „Általános eladási és szállítási feltételek"-ben itt is meglehetősen szigorú feltételeket és módokat fogalmaz meg, nem különösebben csábítgatva a vevőt. A termékek minőségi vizs­gálatait 11 hivatalos bizonyítvány, a kedvező tapasztalatokat 28 elis­merő referencia-levél mutatja be. Végül a gyárat 9, a keramit fel­használását, főleg utakról. 12 fényképpel ismerteti. A különböző termékcsoportokhoz tartozó gyártmányokat szöveges bevezetés és részletes táblázatok, ábrák kísérik.

Téglák, tűzálló gyártmányok

Az árjegyzék téglaárúból tizenhatfélének adatait adja meg, ezek között tömör és üreges téglák szerepelnek. A tömör tégláknak ék alakú vál­tozatait is gyártják, mindet kis és nagy méretben is. A különböző anyagú „Tűzálló gyártmányok" mintegy harminc fajtáját és azok méretváltozatait ismerteti.

A 19. század végén még erősen élt az építészetben stílusjellegű téglburkolatú homlokzatokkal kialakított épületek divatja. A Magyar Kerámiai Gyár is igen sokféle, rendelés szerinti, homlokzati idomtéglát készített. Ezekből pár-kányokat, egyenes és íves nyílás­kereteket alakítottak ki. Az említett „mindkét nemű gyártmányaink" alatt bizonyára az eredetileg megcélzott keramit, és a később fokozott tégla termelését kell értenünk.

A padló és falburkoláshoz ajánlott hatféle keramit tégla és tizenhat­féle keramitlap és kiegészítő elem 17 x 17, illetve 15 x 15 cm-es mérete azonos a KTTP termékeiével. A „Színes padló- és falburkoló lapok" választéka 1938-ban is bőséges.

A kis és nagyméretű négyzet és hatszöglap mellett piskóta-forma is van, mindegyik a szükséges hossz-, kereszt- és átlós féllappal, kiegészítő négyzetekkel, a legömbölyített élű lapok, és a lábazati ele­mek        minden külső   és   belső sarokváltozatával. Összesen       har­minchétféle elem.

Valamennyi vö­rös, fekete, szürke és fehér színben

rendelhető. Ezek méretei ugyancsak azonosak a KTTP termékeivel.  Az árjegyzékek a burkolatok kialakításához is segítséget nyújtottak. A keramitkő és keramit laphoz tízféle, míg a mettlachi lapok lerakásához nyolcvan­háromféle színes fektetési mintával adtak ötleteket. Minthogy a két gyár termékei­nek formája és mérete azonos, a minták-

ban sem lehet teljesen mást ajánlani. A „Keramit- és klinker gyártmányok"-nál a nyolc­féle   keramitkő   mérete azonos a KTTP gyártmá­nyainak méreteivel. A raj­zok mellett a „megne­vezés   és   méret   cm, darabsúly kb. kg., 10 ton­nás vagonba rakható kb. darab, ábra, alkalmazás, m -ként szükséges darab, ár 1000 darabonként pen­gő" szerepel.

A fentebb idézett „Alapítási tervezet és aláírási ív" szerint a cég „saját gyártmányainak beépítés útján való érté-

kesítése" is beletartozott a tevékenységi körbe.  1933 végéig, „a székesfőváros területén keramittal burkolt utak kimutatása" szerinti 132 utca, továbbá

belföldön 20 városban és külföldön 8 országban végzett burkolómunka együttes területe 1 482 910 m2.

Ez kevés híján másfél négyzetkilométer terület.

Ilyen részletes ismertetést tartalmazó „Árjegyzéket" bizonyára csak a nagyobb gyárak engedhettek meg maguknak, de így képet nyer­hetünk legalább e két nagy gyár a Drasche és a Magyar Kerámiai Gyár termeléséről, működési területükről.