Idősb. Sorg Antal kőbányai vállalkozó építőmester volt. Sikeres építőipari és szerteágazó vállalkozói tevékenységének csak egyik szük­séges része volt a téglagyár létesítése. Téglagyára az Ohegy északi oldalán, a Maglód-i út mellett volt. Sorg Antal cipészmester ősei még 1800 körül telepedtek le Pesten. Ő 1868-ban született, és tizenhat évesen kőművesinasként kezdte szakmai gyakorlatát. Felszabadulása idején, 1887-ben már önálló pal­lérként alkalmazták. Különböző vállalkozóknál dolgozott, végül Kőbányán telepedett le, „1895-ben letette a kőműves mestervizsgát", 1913-ban pedig „letette az építőmesteri vizsgát". 1903-ban alapította a „Sorg Antal Építőipari Vállalatot". A vállalat központja a X., Gergely utca 8. szám alatt volt. Az Ihász utcában „felállította az üzemi ácstelepet, majd az asztalos- és lakatosműhelyt". Ezeket követte a bádogos üzem, a víz- és csatornaszerelő üzem, végül az üvegező- festő- és mázolótelep. így a vállalat minden lényeges szak­iparban független lett más vállalatoktól. Az építőipart időnként sújtó pangás időszakaiban különféle üzemei másféle termékeket gyártottak, így tudták elkerülni a válságok okozta gazdasági veszteségeket.Sorg jó szervező volt: lakóházak, laktanyák, ipari és közlekedési létesítmények sorát építette, de nem csak Budapesten, hanem ország­szerte (pl. a HÉV vonalát Gödöllőig, a remízeket stb). A jól működő vállalkozásnak nem csak az építőipari részét fej­lesztették szakági üzemegységekkel, de különböző leányvállalatokat is létrehoztak az ország különböző részein. Ezek között volt téglagyár, vasgyár, vegyi üzem, kokszmű, kőszénbányák, stb. Vállalatát a „gyorsaság és gyakran új munkamódszerek bevezetése" egyre ismertebbé és keresettebbé tette. Egyik ilyen, korai munkája volt a Fővárosi Sörfőzde épületegyüttese. „1912-ben alapította meg a Fővárosi Sörfőzőt a Deutsch család. Az épületegyüttes felépítését egy kőbányai építőmester, Sorg Antal vállalta, és hihetetlen rövid idő alatt, 1913 februárja és 1914 márciusa között elvégezte a munkát, igaz, időnként 3-4000 ember is dolgozott az építkezésen. Március 15-én már a gyárban főzött sörrel itták meg az áldomást." (A gyárat egy korabeli képes levelezőlapról is ismerjük. A grafikai lap a nagykiter­jedésű, többemeletes épületekből álló gyártelepet éjszakai meg­világításban ábrázolja.) „Már a Fővárosi Sörgyár téglaszükségletének jórészét saját tégla­gyárában állította elő, mert 1912-ben megépítette nagy termelő­képességű téglagyárát" (X., Kada u., hrsz. 8335) Magyar Téglagyár Rt. néven, amely 1923-ban Kőbányai Agyag és Téglagyár Rt. lett. Ez a telek a Maglódi út - Bodza utca - Sörgyár utca által ha­tárolt tömb belsejében volt. A gyár a belső telkekhez kapcsolódóan, a Kada utca 147. számú telken állt. Téglagyárát 1913-ban mint a leg­modernebb felszereléssel ellátott, s így a legnagyobb kívánalmakat is kielégítő gyárak között említették, ahol falazótégla, műhabarcs és tetőcserép is készült. Az ő találmánya volt az 1920-as évek­ben, az Aristos nevű üreges tégla. A két nagy és két kis lyukkal kialakí­tott falazótéglát a KTTP is gyártotta a Jászberényi úton. A gyárépületet már 1965 előtt raktárként használták, de a tömb közepén még látható volt a kb. 50 x 50 méter nagyságú bányagödör, melynek mélysége el­érte a 20 métert. Innen az agyagot iparvágányon szállították a Kőbányai Téglagyárba. Később ezt a göd­röt is feltöltötték, de a tömb középső terü­lete ma is beépítetlen. Téglajele mélyített téglányban M T R volt. Sorg Antal nem csak vállalkozó volt, de a műszaki fejlesztés terén is komoly ered­ményeket ért el. Nevéhez fűződik a csúszózsalus technológia feltalálása. „A 20-as, 30-as években virágzó és nagystílű vállalkozásaik voltak, többek között (1940-ben) a Krisztinavárosi plébánia bővítése, amit a szentély eltolásával oldottak meg." Vállalata építette az Erzsébet emlékművet a Duna parton. Az 1930-as évek második felében és 1940 után nagy állami beruházások, köz­épületek, laktanyák építé­sének kivitelezője volt. A több ezres létszámúvá nö­vekedett vállalat a korabeli kormányrendeletek által előírt mértéket meghala­dóan gondoskodott munká­sai, alkalmazottai szociális ellátásáról.(Tanoncok segé­lyezése, munkások gyer­mekeinek üdültetése, szülé­si segély,gyerekneveltetési pótlék, élelmiszer és ruha­segélyek, halálozási és be­tegségi segély, hadbavonul­tak családjainak támogatása, kiöregedett alkalmazottak kegy díja, munkásétkeztetési akció, vagy a Márga utcai sportház létesítése.) Az „alkalmazotti segély-alap" tétele a folyószámlák között minden évben szerepelt. 1923-ban a vállalatot - fiaival közösen - „Sorg Antal Építőipari R.T." néven családi részvénytársasággá alakították át. A Cégbírósági bejegy­zésre 1923. augusztus 3-án került sor. A cég neve németül: Anton Sorg Bauindustrie Aktiengeselschaft. Elnök. Id. Sorg Antal, igazgató­sági tagok Ifj. Sorg Antal és Sorg Jenő. Már az első évek nyereségesek voltak, az osztalék rész-vényenként 300 korona volt. 1925. január 1-jei rendelkezés értelmében, a Pengő bevezetésével, „újértékelésű megnyitó mérleget" kellett készíteni. 1 darab részvény értéke 80 P. lett. A Társaság a következő években is nyereséges volt, az osztalék részvényenként 1,20 P., majd 2, 3, 4 P. volt. 1933-ban létesült a Pécsi Kokszmű Rt., mint leányvállalat, mely később gondokat okozott. 1934-ben még van igazgatósági és felügyelő bizottsági jutalék, de osztalék már nincs a „pécsi ipartelep" miatt. Az ez évi „tőkeemelés keresztülvitetett." 1935-ben „a Pécsett létesített ipartelep fizetési nehézségei vállalatunk teherbíró képességét is alapos próbára tette". Igazgatósági és felügyelőbizottsági jutalék és osztalék nincs. Ugyanígy a következő években is „osztalékfizetést ezúttal nem javasolunk, továbbá hogy, sem az igazgatóság, sem a felügyelő­bizottság tagjai részére tiszteletdíj folyósítását nem indítványozzuk." 1942-ben „a mai komoly idők arra intenek, hogy a vállalat belső meg­erősítésére törekedjünk. „Ez évben ismét tőkeemelést hajtanak végre. Az 1943. év nyereséget hozott, de az „ig. jelentés javasolta a közgyűlésnek hogy sem osztalékot, sem [...] igazgatósági és felügyelő bizottsági tiszteletdíjat ne fizessen és indoklásként felhozta, hogy a há­ború még tart, a gazdasági helyzet nem szilárd, és a jövő kialakulása át nem tekinthető". Ismétlik, hogy [...] „a vállalat belső megerősítésére kell törekednünk, hogy eleget tehessünk a háború után reánk háruló feladatoknak." A rendelkezésre álló iratok alapján érdemes megfigyelni, hogyan alakult a Sorg vállalatcsoport - de bizonyára más vállalatok - sorsa is a II. világháború után. 1945-ben megkezdődött a magáncégek életébe való állami be­avatkozás. A cégeknek tilos volt, ill. csak a Magyar Iparügyi Minisz­térium engedélye alapján lehetett - az egyébként évente kötelező -közgyűlést tartani. (3100/1945. ME rendelet.) Az engedélyezett köz­gyűlések „csak az igazgatósági és felügyelőbizottsági tagok lemondása, elmozdítása és megválasztása tárgyában hozhat érvényes határozatot. A közgyűlésen csak szabályszerű igazolási eljáráson „igazolt" személyek választhatók meg igazgatósági, illetve felügyelőbizottsági tagoknak." Megalakult az Elhagyott Javak Kormánybiztossága. Ennek 1946. március 14-ei határozata szerint „a Sorg Antal Építőipari Rt. [...] vállalat 20 000 darab, részvényéből 4000 darab elhagyottnak minősül", [...] „mert a részvénytulajdonosok közül ifj. Sorg Antal és Sorg Jenő háborús távollévők, s miután a fenti 4000 (2000+2000) drb. részvény az ő tulaj­donukat képezte, azok [... ] elhagyottnak minősülnek". „A [...] rész­vényérdekeltségből eredő vagyoni érdekek védelmére" vagyonkezelőt rendeltek ki. 1946. július 8-i rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve szerint „ifj. Sorg Antal és Sorg Jenő igazgatósági tagok, továbbá Hohenlohe Károly Egon felügyeiőbizottsági tagok már hosszabb idő óta távol vannak, és ennél­fogva tisztségüket nem gyakorolják, [...] javasolja, hogy a közgyűlés tisztségükből mozdítsa el. A közgyűlés megváltoztatja a cég nevét is, mely ezentúl Építési Részvénytársaság lett. A cégek 1947. január 1 -ei dátummal kötelesek a cég „vagyonállagáról forintértékben megnyitómérleget szerkeszteni." „A háborús behatások a vállalat vagyonában lényegesebb károkat nem okoztak, az ostrom alatt és az ezt követő időben azonban felszerelési és berendezési tárgyainknak, valamint anyagleltárunknak jelentékeny részét széjjelhordták." 1948. március 26-án az Iparügyi Minisztérium írja: „értesítem a törvényszéket (Cégbíróságot), hogy a 3.500/1948. sz. Korm. rendelet alapján Építési Rt. cég részére vállalatvezetőt rendeltem ki." A kirendelt személy a „rendelet szerinti önálló cégjegyzési jogát, valamint az összes eddig bejegyzett cégjegyzésre jogosultak cégjegyzési joga megszűnését [...] jegyezze be." Ezt az iratot a Cégbíróság még a keltezés napján érkeztette. Ezzel az egyszerű irattal - a rendelkezési jog megszün­tetésével, megvalósult az ipari tulajdon elvétele, vagyis az államosítás. 1949. január 21-én kelt az Építés- és Közmunkaügyi Minisztérium levele a cégbíróságnak: „Tárgy: Építkezési rt. törlése". A „Budapest-Kőbánya Középítési Nemzeti Vállalat cég bejegyzése tárgyában előter­jesztett kérelmemre hivatkozással [...].Építkezési r. t. céget, a bejegyezni kért nemzeti vállalat bejegyzésével egyidejűleg [...] törölje. [...] A mi­niszter rendeletéből: x.y. miniszteri osztályvezető." A minisztérium ren­delkezik, kié legyen a vállalat. A Magyar Pénzügyminisztérium Elhagyott Javakat Felszámoló Ügy­osztálya „Határozata" két oldalon keresztül sorolja fel id. Sorg Antal, ifj. Sorg Antal, Sorg Jenő és feleségeiknek az ország különböző helyi­ségeiben lévő ingatlanait, a korábban a vállalathoz tartozott leányvállala­tokat, részvénytulajdonokat, végül: „16./ Továbbá a Budapesten, Leány- falun, Koppánymonostorban és Tatán lévő ingóságokra, valamint nevezettek összes többi vagyontárgyaira vonatkozóan megállapítom, hogy azok az 1948. XXVIII.tc. 4.§ /ÍJ bek. alapján, az idézett törvény hatálybalépésének napján, 1948. évi augusztus 27-i hatállyal, minden kártalanítás nélkül az államkincstár tulajdonába mentek át." Ezek után rendelkezik dolgok sorsáról, többek között: „A 14./ pontban körülírt (ifj. Sorg Antalné szül. néveri Gáspár Andrea tulajdonában álló pócsm-egyeri) ingatlanokat, az azokban lévő berendezési tárgyakat és azokhoz tartozó felszerelést a Magyar Köztársaság Elnöke Elnöki Hivatala használatába [...] adom át. [...] Figyelmeztetem az ingóságok használóit, hogy a 8920/1948. sz. Korm. rendelet 6. §-a értelmében a bérlet fel­mondásától számított 15 nap alatt az ingóságok tulajdonul való megváltását kérhetik." Vagyis, aki az „elhagyott javakat" eddig használta, most megszerezheti. „A jelen határozat végrehajtható közokirat. Ezen határozat ellen az idézett törvény 4.§ (7/ bek. értelmében jogorvoslatnak helye nincs és semmilyen címen nem támadható meg, bírói úton sem. Indoklás. A rendelkező részben feltüntetett vagyontárgyak elhagyottságának megszüntetése iránt kérelmet nem terjesztettek elő, ezért a felhívott törvényhely értelmében határoztam. A hivatkozott törvény kiterjed id. Sorg Antal vagyonára is, mert vagyonát háborús távollevő leszármazottai örökölték." Hogyan is van ez? A családi részvénytársaságot fiainak a vezetésből való kizárásával, és a cég nevének, státuszának megváltoztatásával már 1946-ban kivonták közvetlen irányítása és birtoklása alól. A Sorg család tagjainak vagyona már 1948. augusztus 27-én állami tulajdonná lett. Id. Sorg Antal a saját tulajdonának esetleges maradványait birtokolta. „Háborús távollevő leszármazottai"-nak még el nem vett magántulajdonait nem igényelte magának, tehát azokat ki lehetett sajátítani. Mikor? Id. Sorg Antal halála után, az ő egykori tulajdonaival együtt, hiszen azokat „háborús távollevő leszármazottai örökölték". Érdekes a dátumok sora. A cégbírósági iratok szerint id. Sorg Antal „1949. február 27-én elhalálozott.", viszont a fent hosszan idézett határozat, már „1949. évi január hó 28. napján." kelt. Ha egy minisz­tériumi levél dátumozása „téved" egy hónapot, akkor is furcsa, hogy a halálhír másnapján már ilyen gondosan összeállított listáról szóló határozat kiadásra kerülhetett. A Cégbíróság - a más esetekben azonnal kézbesített iratoktól eltérően - ezt a határozatot csak 1949. május 16-án kiadványozta. Már nem volt sürgős.