Vekerd jeles téglái

Hozzáadás a kedvencekhez
Feltöltötte


Leírás

Előzmények

Nyugdíjazásunk után társammal, Povázsay Zsuzsannával − a mozgalmas aktív életszakaszunkat lezárandó − új fejeztet kezdtünk életünkben, felfedezve a közelünkben egy csendes zsákfalut, Vekerdet. A falunak mostanra esélye sincs a revitalizációra. A hozzávetőleg nyolcvan főt számláló, döntően magas életkorú őslakó a mai viszonyoknak megfelelően, rendezetten él, de a települést a lassú elmúlás légköre veszi körül. Az itt élő idős, egyszerű emberek többsége jó szándékkal hallgatta elképzelésünket a faluban kialakítandó kertészeti vállalkozásunkról. Nadányi Zoltán, Bihar Vármegye egykori főlevéltárosa által szerkesztett „Magyar Városok és Vármegyék” (Budapest, 1938) monográfiájából tudjuk, hogy Vekerd egy átlagos kis falu a Kis-Sárrét peremén, ahol a gazdálkodás kockázatos és az eredménye bizonytalan, azt soha nem jellemezte a belterjesség. 2010-ben határoztuk el, hogy bazsarózsa (Paeonia) botanikai gyűjtésbe és termesztésbe kezdünk. A bazsarózsa egy kultikus növényünk, amelynek fajtái az 1800-as évek közepétől, a tanyák kialakításakor kerültek francia közvetítéssel Magyarországra. Nagyon hálás növény, elvadulva nagy túlélő, állatok nem bántják és igen hosszú életű. 2012-re az ország 225 településéből 1125 egyedet gyűjtöttünk. Négy egymás melletti összeomlott ház helyén alakítottuk ki négy hektáron a gyűjteményes kertünket, ahol több, száz évesnél is idősebb egyed is díszlik (1. ábra).

A téglákról

A romok eltakarítása során kevés, de számunkra érdekes jeles téglákat találtunk. Korábban is gyűjtöttünk bélyeges téglákat, de ezek itt azért keltették fel érdeklődésünket, mert az 1800-1900-as években a hasonló alföldi kis falvak házai helyben égetett téglából, és/vagy többnyire vályogból épültek. Úgy gondoltuk, hogy az itt talált téglák is helyben készülhettek. Anyagilag nem engedhették meg ugyanis, hogy úttalan utakon, távolról szállítsák az építkezéshez a téglákat. Másrészt a tégla használata az építtető igényességét is jelzi. Kíváncsiak lettünk arra, hogy a téglákon lévő NJ és VK betűk milyen jelentéssel bírnak (1-2. kép). Tekintettel arra, hogy írásos feljegyzést nem találunk, ezért a faluban próbálkoztunk az információgyűjtéssel. Nagy Imre (69 éves) korábbi polgármester és felesége, Nagyné Dunai Róza (69) akik több generációs őslakók és lokálpatrióták, szüleik információi alapján elmondták, hogy Négyesi József, János és József fiaival, feltehetően 1914-től foglalkoztak téglaégetéssel a faluban. Négyesi elsődlegesen gazdálkodó volt, de mint ügyes és érdeklődő ember a jövedelmét így egészítette ki. Felismerte ugyanis, hogy az építkezők megengedhetik maguknak, hogy drágább, de biztonságosabb házakat építsenek. Az akkori emberek takarékosságára utal, hogy a házak alapjába építettek be a téglákat; az abban az időben emelt 100-110 ház egyike sem épült kizárólag téglából. Négyesi József az 1956-os haláláig a Dózsa György utcai házának kertjének végéből termelte ki a földet. Halála után a fiai nem folytatták tovább a téglaégetést. Lehetséges hogy az NJ jelölés Négyesi József nevét takarja, a VK pedig Vekerd Község jelentéssel bír. Tipanucz József (94 éves) több generációs vekerdi lakos további információval szolgált, ugyancsak a szülei elmondásából: mostanra egyedül a Dózsa utcai gödör utal arra, hogy korábban ott föld kitermelés folyt. A tégla alapanyagát e mellett a belvízcsatornából is bányászta és a kertjéből származó agyagos földdel az udvarán keverte, illetve készítette el a sarat, majd az vetőasztalon készítette a nyers téglát. Az udvaron előszárította a téglákat, majd gúlába rakta, végül a kétajtós kemencében égette ki. A tüzelőanyagot (szalma, kenderkóró, nád, szárított juhtrágya) a megrendelőnek kellett biztosítania. Ma már tárgyi emlékek nincsenek. Az első időkben csak vekerdieknek égetett téglát, de mivel egészséges, jó minőségű téglát készített, így a Komádi környéki hatalmas tanya világból is voltak megrendelései. Ekkor már egy alkalmazottal dolgozott. Felelősen végezte munkáját. A következő történet is rávilágít erre: egy alkalommal a templomban hallotta, hogy az alkalmazott rossz alapanyagot állított össze. Négyesi otthagyta a misét és ahogy volt, ünnepi ruhában, felgyűrt nadrágban – ingujjban újra keverte a nem megfelelő sarat. Négyesi József jellegzetes típusa volt a magyar parasztság azon tömegének, aki a semmiből, két keze munkájával és szorgalmával építette fel a „vállalkozását- vállalatát” és járult hozzá falvaink gyarapodásához – számunkra ez a példázata a vázolt történetnek

 

Részletek

Forrás Jeles téglák, jeles emlékeik 15:132
Szerző Kovács Péter dr.

Hely

Vekerd, Magyarország, Europa