Aztán a téglatisztításról: számtalan megoldás volt a fórumon, többen írták már a technológiájukat.
Én az egyszerűbb butított változatot követem: a malteros téglát vízbe teszem, áztatom amíg kell és spaklival és gyökérkefével tisztogatom.Nem drótkefével, mert azzal el lehet követni a téglagyilkosság bűntettét, ha többet is így erőszakosan tisztítasz, akkor minősített esete forog fenn: több téglán, különös kegyetlenséggel elkövetett téglagyilkosság bűncselekménye is megállhat.( ez már életfogytos.)
Aztán ha nagyon nem tisztul, akkor a tégla malteros felületére némi sósav ( 10-30 %-os) és ezt lehet csinálni mindhalálig.
„Mennyit ér ez a tégla?” „Mennyi az ára?”
Sokan felteszik ezeket a kérdéseket, sokszor fordulnak a „szakértőkhöz”, keresve a választ. Kihez forduljanak, ha nem azokhoz, akik ezzel foglalkoznak nap mint nap. Itt is, más csatornán is, így van ez, és rendszeresen válaszol(-gat)unk ezt-azt, többnyire éppen aki ráér, és olvassa a felvetést. Néha én is írtam már ide-oda ezt-azt pár sorban… Annak érdekében viszont, hogy egyszerűen „idézhető”, mondhatni hivatkozható legyen, és ne kelljen ennek újra-és újra nekifutni (mármint a válasznak), megpróbálok egy összefoglalót adni erre. Ez valószínű, nem lesz mindenki számára tökéletes, vagy elsőre tetszetős, de ha közösen elfogadhatóra formáljuk, akkor viszont segíthet sokaknak ebben a témában eligazodni… Tapasztalataim alapján (gyűjtőként) írtam az összefoglalót, a tévedés lehetőségét fenntartom…
A téglának is van ára. Miért pont ennek ne lenne...? Mégpedig 4 féle.
1. Mivel építőanyagnak alkalmas, használati értéke van. Ennek megfelelően országszerte gyakran próbálják is értékesíteni a bontások során. Ára 70-140 Ft között változik földrajzi térségtől függően-az általunk nagyméretűnek nevezett, tömör tégla, ami 30x15-ös az egyszerűség kedvéért-, a rajta lévő jelektől függetlenül. Sok helyen nem értékesítik, mert nincs rá idő, nem érdekli a tulajt, nincs rá ember, aki megpucolja és-vagy raklapolja stb., ekkor megy a darálóba vagy a törmeléklerakóba, vagy feltöltésre valahova.
2. Az értékesítés egy másik csatornája, amikor kereskedő árulja, ahol kereskedői értéke van. Ennek két része van, az egyik a „falazóanyag” kategória, aminek ára az előbbi. A másik, amikor díszítésnek szánják, pár darabonként értékesítenek, jellemzően sosem adnak el belőle egyszerre raklapnyi mennyiségeket. Ezt olyanok veszik meg, akik pl. egy falat, egy kerítést, egy konyhapultot, vagy egy kerti sütőt akarnak vele díszíteni, maximum 5-10-20-50 darabbal. Itt az árat már meghatározza a tégla felirata, a kereskedő annak alapján áraz. Mit mennyiért tud eladni. De nem a ritkaság, vagy a különlegesség lesz itt az értékképzés alapja, hanem az eladhatóság a laikusok felé! Ekkor 1000-2000-5000 Ft is lehet az ár. Aki megveszi, annak viszont a pár darab nem nagy tétel mondjuk a teljes kerítés költségvetéséhez képest, és nem érdekli az sem, hogy amit vesz, azt máshol akár 100Ft/db áron is megvehetné. Neki itt nem a téglát, hanem azt kell megfizetni, hogy a kereskedőnél sokféle van, választhat, és nem kell utánajárnia. Viszont a kereskedő ezt az 1000-2000-5000 Ft-os téglát is mellesleg 70-140 Ft-ért veszi meg, és teszi a kínálatába…
3. A tégla állapota, ritkasága, felirata a gyűjtőket érdekli igazán. Ez a gyűjtői érték. A gyűjtői kör országunkban kiterjedt, de létszáma messze elmarad olyan klasszikus területektől, mint pl. a numizmatika vagy a filatélia. Ennek azért van jelentősége, mert itt is a kereslet-kínálat alapjaiban határozza meg a végeredményt. Mivel a közösség kicsi, és abból is talán fél tucat gyűjtő hajlandó nagyobb összegeket fizetni egy-egy darabért, nem mondhatjuk, hogy ez a gyűjtési terület pénzben kifejezhetőleg évente árazza a gyűjtési céltárgyakat. Nem is lehet. És mi az, ami még elfogadható gyűjtői körben? Tapasztalatom szerint 200-300-500 még talán elmegy, de az 1000 vagy az a feletti tartományban már nem értékesítenek tucatjával darabokat. És, hogy kinek melyik ér ennyit vagy annyit? Az leginkább a gyűjtő érdeklődési körétől, habitusától, gyűjtői karrierjének adott fázisától függ. Egy gyűjtő általában 1-et vesz, mert a gyűjteményében szeretne tudni egyet. Ha többet vesz, azt már általában csereanyagnak veszi, de arra még nehezebb szívvel mond 500-nál magasabb árat… A téglák többségét a gyűjtők sem veszik, ingyen elhozzák a bontásokról a feltöltésből, a kertvégi kupacból (szerintem a mai napig szívesen adnak pár darabot, ha elmondjuk miért kérjük…). A gyűjtő legfőbb költsége az idő és a km. Ha veszik, akkor ők is a 70-140 közti tartományra igyekeznek szorítkozni. Ettől függetlenül persze a gyűjtésre szánt idő, energia, üzemanyag, sósav, kefe stb. a mi szemükben emeli a „hibátlan-fullos” darabok értékét, ez nem vitás…de ehhez sokat kell válogatni, vagy ásni…
4. A téglák olyan gyűjtői céltárgyak, amiknek van egy rossz tulajdonságuk az árazásukat tekintve. És talán ez az, ami a nyitókérdést feltevőknek meg kell érteni, és ami „megvilágosodást” hoz. Mire gondolok? A „rossz” tulajdonság maga a tégla természete. Sokat gyártottak belőlük, a pontos számot nem tudjuk, és azt sem, hova mennyi került beépítésre… Emiatt ha ma veszek egy téglát X000 Ft-ért, de holnap után lebontanak egy házat vagy falat, ami csak ebből van, akkor az általam „magasra” árazott darab ilyetén értéke nagyon gyorsan fog a 70-140-es kategória felé tartani… És ehhez már elég kb. 10 db-ot találni, hiszen ez lefedi a „fizetős” réteget, többen pedig nem fognak vásárolni magas áron a gyűjtői körből…Sok ilyen történetet, "áresést" megéltek már a gyűjtők… Emiatt alakult ki az a praktikus gyakorlat, hogy a gyűjtők inkább cserélgetik egymás közt a darabokat, és megpróbálnak hasonlót a hasonlóval cserélni, mintsem adni-venni, hiszen aki gyűjt, az előbb utóbb talál is ilyet is és olyat is…
Jelen „összefoglalóban” nem térek ki a különlegességekre (alkalomra gyártott, akár számozott emléktéglák, római jelölt téglák, régészetileg értékkel bíró darabok) amiknek lehet „eszmei értéke”, és piaci is, de ezek nem a mindennapok részei, és a kérdést feltevők nem ezekre kíváncsiak…"