A két unokatestvér, Martini Alajos és Brachmann János közös téglagyára Liptód falutól Erdősmárok felé délkeleti irányban hozzávetőleg másfél km-re helyezkedett el (GPS: 46.049 18.535). A gyár 1942-ben épült fel, de csak 1943 áprilisától kezdődött a termelés. A téglaégető telep 400 négyszögöl nagyságú területen feküdt, amelyen a szárítók, a vetőasztalok és a kemence foglaltak helyet. A kemencét két részre osztották. Mindkét kemence 50.000 tégla és 10.000 cserép egyidejű égetésére volt alkalmas. Váltakozva működött a két kemence, amíg az egyikben égettek, addig a másikban ki-be rakodtak. A ki és berakodásnál a téglásmester és 6 fő dolgozott. A téglásmester Katcz nevezetű ember volt. Mindkét kemencénél jobbról-balról egy-egy kút volt, ahonnan a vizet merték a téglagyártáshoz. A téglavetés 6 helyen történt, a 6 szárító fészer közvetlen közelében. A téglaszárító fészerek hossza 30 méter volt. A tetőcserepeknek külön szárítókat építettek, amelyek 20 méter hosszúak és 10 méter szélesek voltak. A téglaégető telep területén egy 20 méter hosszú épület is állt, ahol a téglaégetők laktak. Ez a lakás 3 szobából, 1 konyhából és 1 irodából állt. A téglaégetőben 4 fős család dolgozott. Az égetőt 2 fuvaros szolgálta ki, ők hordták az égetéshez szükséges fát és szenet és vitték a megrendelőknek a kiégetett téglákat. A kész terméket a szomszédos falvakban tudták eladni. Sajnos a téglagyár működése igen tiszavirág életű volt, csak 1943-tól 1945-ig tartott. A rövid ideig tartó működés alatt kétféle téglabélyeget használtak. A gyár bélyegzője megmaradt, lenyomata az ábrán látható. Az adatokat a téglagyáros lányai Markesz Istvánné sz. Martini Katalin és Drexler Béláné sz. Martini Apollónia elbeszéléséből tudjuk, amely információkat az édesapjuk, Martini Alajos és egykori dolgozók elmondásai alapján őriztek meg és adtak tovább mindannyiunknak. Köszönet az információkért!