Alföldi Takarékpénztárak Téglagyára

Hozzáadás a kedvencekhez
Alföldi Takarékpénztárak Téglagyára
Feltöltötte


Leírás

A közel két év óta valóságosan tevékenykedő, de formailag nem létező társulást, 1938. január 31-én jelentették be a Cégbíróságnál „Debreceni Téglaértékesítő Kft" néven. A bejelentés nem hozott alapvető fordulatot, a kartell ugyanis már létezett, működött a bejelentés elhalasztása ellenére is. Másrészt azonban a tőkés verseny természetéből fakadóan néhány módosulás következett be a kartell addigi életében. Még az előző periódusban csak a közönséges falazó tégla termelésének mennyiségét határozták meg, addig 1938 januárjától a vas-, görbevas-, padlás-, párostégláét is, amelyeket ettől kezdve szintén csak a kontingensarányoknak megfelelő mennyiségben állíthattak elő a kartelltagok. Másik jelentős változás volt, hogy mostmár létrehozták a közös eladási irodát is. Ez az iroda részben a közös értékesítést bonyolította le, részben az üzemektől beküldött gyártási és eladási jelentéseket összesítette, s ennek alapján nyilvántartást vezetett arról, hogy melyik üzemet mennyi termelés és eladás illetett volna meg, abból mennyit eszközölt, s törekedett arra, hogy az üzemek a kontingensnek megfelelően tevékenykedjenek. E törekvés ellenére azonban, már 1938 végén az a helyzet állt elő, hogy a Debreceni Gőztéglagyár Rt 164 ezerrel, az Alföldi Takarékpénztár Téglagyára 67 ezerrel, a Hortobágy Téglagyár Rt 43 ezerrel többet, ugyanakkor a Vértesy 78 ezerrel, a Tóth és Sebestyén 206 ezerrel kevesebbet adott el, mint a kvótája lett volna. A Téglaértékesítési Kft-n belüli feszültségeket néhány külső tényező hatása is növelte, így például az 1938-as évben a kartell tagsága 12 millió darabban határozta meg az együttesen előállítandó tégla mennyiségét. Ez az év azonban a külpolitikai feszültségek éve lett. Ráadásul Debrecen városa a kertségekben folyó közületi építkezésekhez természetben, téglában adta támogatását, így saját téglagyárát 80—90%-os kapacitással üzemeltette, míg a kartellben termelést folytatók alig 20%-os kapacitáskihasználtsággal dolgoztak, és az előre tervezettnek (12 millió darabnak) csupán 56,3%-át (6,757 millió darab) tudták értékesíteni. Nyilvánvaló, hogy a majd kétszer nagyobb eladásra számító gyárakat érzékenyen érintette a raktári készlet felhalmozódása, befektetett tőkéjük lassú megtérülése. A problémákat még csak tovább fokozta ugyanebben az évben, hogy a háborúra készülő kormányzat meghirdette a „győri programot" (1938, március 5.) és kötelezte a vállala' tokát, hogy kimutatott tőkéjük arányában járuljanak hozzá a felfegyverzés költségeihez. (L. a Debreceni Gőztéglagyár Rt és a Hortobágyi Téglagyár Rt. mérlegadatai értékeléséről írtakat!) A következő év sem lett kedvezőbb. Az „országgyarapítások" miatt gyakoriak voltak a katonai behívások, s ilyenkor a gyárak elveszítették legjobb munkaerejüket, akiknek helyére a magasabb munkabérek ellenére is csak tapasztalatlanabb, gyengébb munkásokat tudtak beállítani. A téglagyárak panaszai egyre sűrűbben hangzottak. Panaszuk tárgyát képezte, hogy az emelkedő szénárakat és a szociális költségeket nincs módjuk arányosan áthárítani a fogyasztókra, a keresletet sincs módjuk kielégíteni a szénhiány és a tégla katonai célra való részbeni zárolása miatt, így az 1941 után jelentkező konjunktúrát nem tudják kihasználni. Ennek lett következménye, hogy mivel az Alföldi Takarékpénztár nem találta rentábilisnak téglagyárának a termelését, ezért azt 60 000 pengő készpénzért és 100 000 pengős három évi időtartamra szóló kötelezvényért eladta Serly Gusztávnak, aki ekkor már a Debreceni Gőztéglagyár Rt és az oda előzőleg már beolvasztott Köntösgáti Téglagyár Rt-nek is korlátlan ura volt. 103 (Ettől kezdve Serly á irányítása alá hét nagy teljesítményű körkemence tartozott!) A kartellen belüli erőviszonyok további módosulásához a kormányzat részéről kiadott zsidóellenes rendelkezések is hozzájárultak. Az 1938. január 31-én 12 000,— pengő törzsbetéttel létesített kartellen belül akkor Serly Gusztáv (Debreceni Gőztéglagyár Rt) 5500,—• pengő, Sebestyén Lajos 3400,— pengő, Fischer Jenő (Alföldi Takarékpénztár) 1600,— pengő, Ritter Sándor (Hortobágy Téglagyár Rt) 1500,—• pengő részesedéssel szerepelt. A következő évben, 1939-ben Serly fiára, ifj. Serly Gusztávra törzsbetétjéből átíratott 1000,— pengőt. Egy évvel később (1940) az arányokban még nincs eltolódás, de a zsidótörvények miatt Fischer és Ritter eltűntek a tagok közül, s helyüket Torma Lajos, illetve Bisothka István foglalták el. Az Alföldi Takarékpénztár Téglagyárának eladása után Torma törzsbetétje az ifj. Serly birtokába került. Ezzel Serlyék részaránya 46%-ról 59,1%-ra nőtt. (Ez már többség!) A Hajdúszoboszlói Téglagyár Kft-nek a Debreceni Téglaértékesítő Kft-be való beolvasztását követően ismét Serlyék javára módosult az arány 59,6%-ra, majd mivel Sebestyén Lajosra is vonatkoztak a zsidóellenes törvények, és kénytelen volt 1944 áprilisában a kartellben betöltött szerepéről lemondani, így Serlyék mostmár csak a 14%-ot képviselő Bisothkával álltak szemben a kartellen belüli egykori vetélytársak közül. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy 1943. december 6-i ülésükön kimondták a tagok, a Téglaértékesítő Kft feloszlatását, de a fennálló rendelkezések értelmében még egy évig, mint „felszámolás alatt" tevékenykedő céget nem töröltethették a nyilvántartásból. 102 Uo. 103 HBmL XI. ATI 201/b 3. Megjegyeznénk, hogy az Alföldi Takarékpénztár Téglagyára nem 1938ban kapcsolódott be a kartellbe, hanem ennek egyik első és fő szervezője volt kezdettől fogva. Másrészt az üzemet 1941-ben nem 90 000 pengőért, hanem az általunk közölt 160 000 pengőért adták el a Debreceni Gőztéglagyár Rt-nek. 

 

Részletek

Forrás -
Szerző -
Időszak 1937 - 1940

Hely

Debrecen, Magyarország, Europa