Feszl Ágoston és Frigyes téglaégetóje

Hozzáadás a kedvencekhez
Feltöltötte


Leírás

Feszi Ágoston és Frigyes „német származású, német anyanyelvű pesti patrícius családban született", a 14 gyermek közül Ágoston (1813-1891) az első, Frigyes az ötödik volt (1821-1884). Ükapjuk és dédapjuk a hajós mesterséget űzte, nagyapjuk és apjuk kőfaragó volt. Ágoston Pest város tiszteletbeli jegyzője volt, másik két testvérük kő­faragó lett, és három fiú fordult az építészi pálya felé. Közülük csak Frigyes vált valóban jeles építésszé. Dédapjuk testvére volt Feszl János György ácsmester, ennek unokája Feszl József ácsmester. „A kőfejtőt és téglagyárat Feszl Frigyes 1860-ban elhunyt atyjától örökölte, ki má­sodik házassága megkötése után, 1852-ben, ingó és ingatlan vagyonát, valamint még kiskorú gyermekeinek nevelését illetően hosszú, alapos és körülményes szerződést kötött gyermekeivel. Ebben sok mindent meghatározott rend szerint és feltételek mellett - már életében átengedett nekik." Feszl Frigyes tehát „családi örökség révén kőbánya és téglagyár birtokába jutott Kőbányán, ami a továbbiakban anyagi függetlenséget biztosított számára, és lehetővé tette, [...] hogy Bu­dapest legnagyobb adófizetőinek sorába emelkedjen."' 1824-ben az óhegyi kőfejtő keleti végén az Unger-telek mellett terült el a Kronberger-telek. Ez került 1860-ban mint „Feszi örökség", Feszi Ágos­ton és Frigyes tulajdonába. A térkép szövege szerint ez az örökség a kőbánya területe, a bányaút bal és jobb oldalán 10.733 öl volt. Ehhez járult még a bánya fölött, attól keletre, 5.792 öl kertes telek. A Feszi család óhegyi építkezéseivel érintett telkek - a térképek tanúsága szerint - a korábbi Kronberger-telkek voltak. 1864-1867 kö­zött - valószínűleg bányászati felhasználásra - átminősítették a bányától keletre fekvő, korábban szőlőtelket; 1865-1866-ban pedig az O-hegy utcától délre fekvő, egykori Kronberger telekre építettek új, földszintes lakóházat. Érdekes azonban, hogy Feszlék az 1865-1867. és 1869. években, az egykori városi bánya területén ideiglenes lakást, fészert, új lakó­házat, kovácsműhelyt, majd ugyanide még kovács, bognár és lakatos­műhelyt építtettek. Ez a rész később Virava József gyárának területe lett. Ekkor Kőbányán „a templom" még a Conti-kápolna volt. Ide, a „templom közelébe" 1871-ben előbb Virava, majd Feszi Ida, „Virava József bérlője" kíván „téglaégető kemencét" építeni. Feszi Frigyes 1866-1872 között egy közepes nagyságú telket is?vásárolt a felosztott ligeti-telkek közül. Feszi egyre inkább kőbányai lakossá vált, és igen sok munkát vállalt itt, kőbányájánál építette fel műtermét is. Róna József szobrászművész visszaemlékezéseiben így idézte fel egy 1878-ban itt tett látogatását: „Kőbányán, künn a mezőkön egy elhagyott, giz-gazos területen volt Feszi bányája. Elül egy félemeletes ház állott, nagy ablakokkal. Az egyik ablak különösen nagy volt, nyilván műterem ablaka lehetett". Élete utolsó nagy munkája is - a kőbányai Szent László-templom tervezése - ide kötődik. 1884-ben a „kőbányai házból induló temetési menet élén téglagyárának munkásai haladtak fekete lobogóval, s amerre a menet elhaladt, a munkásházak ablakai­ban gyertyák égtek." A bánya, később a kertek felé még mintegy 50-60 métert ter­jeszkedett. Bal oldali, nagyobb felén ekkor egy kemence és több mel­léképület állt, a jobb oldali része hosszúkás, szabálytalan, útmelletti terület volt. Az 1866-os térképen a bánya területén Feszi Ágoston, a másik oldalon Feszi Frigyes nevét olvashatjuk. Ez megfelel annak az adatnak, hogy Feszi Frigyes téglavetője az út jobb oldalán, a későbbi Óhegy utca 8015. hrsz. alatt volt. 1866-ban Feszi Frigyes kőbányá­jának termelése 150 öl, ami 450 szekér követ jelent. Ez a többi kőbányához képest nem nagy mennyiség Ugyanakkor Feszi Frigyes téglagyára évi 100.000 darab, Feszi Ágoston gyára pedig 655.800 darab, téglát állít elő. Csakúgy, mint a szomszédos Hofhauser-telken, ekkorra már itt is átfordult a kitermelhető agyag és kő aránya. Felte­hető, hogy a „Kronberger úr által felhalmozott földet" is felhasz­nálták. A telek adottságai és az ábrázolt épületek alapján az is valószínű, hogy mindkettőjük tégláját ugyanabban a kemencében éget­ték ki. A téglavetőben a két tulajdonosnak megfelelően a két név betű­jeleivel készültek a téglák. Feszi Ágoston tégláin különböző jeleket alkalmazott: csak a név kezdő-betűi; FA, a betűk és köztük a kihajló-koronás címer: F címer A, vagy köztük római számok: F VIII A, illetve a név betűi, közöttük, vagy utánuk kü­lönböző római számok: F IV A, FAI1I. Feszi Frigyes téglajelei: a név kezdőbetűi, illet­ve ezek között, vagy után külön­böző, római szá­mokkal kiegé­szítve: F F, F VI F stb., de előfordul fordított betűvel és számmal is. Kőbányáról sok további F + római szám jelű téglát ismerünk, melyek eredete nem teljesen bizonyos. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy a Feszi-féle téglavető csak 1866-ban több, mint 750.000 darab téglát készített, feltételezhetünk további vetőfor­mákat, azonos jelentésű betűkkel. A Feszi-téglagyár e néven való működésének vége bizonytalan. Az utána ide települő Szeyf-fert Károly tég­lagyáros válla­latát 1868-ban alapította, első kőbányai emlí­tése 1869-ből ismert. A téglavető 1875-ben már működött,majd 1950-ig a Szeyf-fert család tulaj­donában volt.

 

Részletek

Forrás Kádár József: Kőbányai téglagyárak
Szerző Kádár József
Időszak 1860 - 1875

Hely

Budapest, Magyarország, Europa
1103 Budapest, Óhegy u.